Comments are off for this post

Mitől jó egy kultúrszalon?

Mitől jó egy kultúrszalon?
Röviden: a kultúrától és a szalontól.
A hangulata olyan, mint egy szaloné, könnyed, oldott a légkör, mindenki jól érzi magát, ugyanakkor magas színvonalú kultúrát kapnak a résztvevők.
A március 28-i Kultúrszalonban e két feltétel  maradéktalanul teljesült.
A könnyedséget a cím is jelezte: Szerelmes tavasz. Kell-e ennél hálásabb téma a jó hangulathoz? És a szerelmes tavasz átéléséhez nagyban hozzájárult az előadók kedves egyénisége, a dalok megválasztása, a közvetlen és minden formalitást félretevő, humoros összekötő szöveg; továbbá a tavaszi megújulást vagy szerelmes érzelmeket megéneklő darabok – és persze a remek előadás.
A könnyed légkörre az est zongoristája és műsorvezetője, Balog Zsolt is biztatta a közönséget: kérte, hogy az előadás alatt nyugodtan változtassunk helyet, sétáljunk, és érezzük magunkat egy  kötetlen szalonban. Helyet ugyan nem cserélt senki, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól és otthonosan éreztük magunkat. Egy teljes órára mosoly költözött az arcokra.
Az énekesnő, Scheer Lívia megjelenésében is tavaszias volt. Élénk színű, szép szabású ruhában és kedves mosollyal, könnyedén énekelt. Gyönyörű hangjával, a sokféle árnyalat kifejezésével  megénekelte a tavaszt: érzelmekben gazdag, színpompás képeket varázsolt a terembe. Természetesen, éterien szállt a dal, akár a természet tavaszi megújulása.
A zongorista, Balog Zsolt önálló darabokat is adott elő, de többnyire Scheer Líviát kísérte. Hangszeres tudása lenyűgöző. Tökéletesen ura a hangszernek: azt csinál vele, amit akar. Élvezettel, átékosan csalta elő a dallamokat. Én is épp ilyen élvezettel hallgattam – és, gondolom, a többi jelenlevő is.
Külön-külön is elismerésre méltó a teljesítményük, együtt pedig mindez megsokszorozódik. Nagyon jól összeillő művészpár. Énekes és kísérője teljes összhangban, egymásra figyeléssel, remek  kooperációban adják elő a műveket.
És a művek! Nagyon gazdag volt a repertoár: ismert és kevésbé ismert zeneszerzők gyakran vagy ritkán hallott műveit adták elő. Még norvég dalt is hallottunk! Így lett igazán változatos a műsor.
Dicsérhetném még hosszasan a két előadót, de végül talán a – már eddig is sokat emlegetett – könnyedséget emelném ki. Az a könnyedség, mellyel mindezt előadták, csak a legnagyobb művészekre jellemző.
Remélem, hamarosan újra hallhatjuk őket.

 

Szerző: Kőszeginé Kádár Zsuzsa